Szép estét!

Végre egy eseménydús nap... mondhatni kicsit elterelte a gondolataim... de aztán rájöttem hogy erősen kapcsolódott a dologhoz. Valahogy azt érzem rendet kell tennem magamban... és nem tudom milyen indítatásból de tettem ma pár dolgot ami segített kicsit... és most nem Tamásra gondolok és a szerelmemre hanem teljesen másra... a múltamra...

A múltra ami kemény volt de érzelemdús... és ma megelevenedett... jobban érzem magam. De az tény hogy ezzel nincs vége, mert itt én csak áldozat vagy szerencsés nyertes lehetek... semmi más... mégis lelkileg próbálom rendbe tenni magam és ez jó, nagyon jó. Két olyan emberrel vettem fel újra a kapcsolatot, akik a múltamban fontos szerepet kaptak. Két különböző okból viszont elfelejtettem őket... de legyünk objektívek.

Betti volt az a lány akit egy éve szerettem, és sajnos elég gerinctelen módon dobott... és bevallom az utóbbi egy évben szörnyű emlékeim voltak róla... életem legszarabb időszaka volt amikor el kellett jönnöm tőle... de bevallom, nem bántam meg mert sokat tanultam... és rátaláltam az igazi szerelemre... szóval sokat köszönhetek neki így utólag.
A lényeg hogy ma írtam neki egy levelet... nem tudom milyen indítatásból... nem akarom visszaszerezni, nem akarok veszekedni, nem akarom megoldani a lezáratlan dolgainkat... csak tudni akartam hogy hogy van... ennyi volt az egész... és ez nem csak bizonygatás, mert tényleg így volt... most legyek örökre mérges rá? kell ez bárkinek is? írtam neki... meglepetés volt hogy visszaírt... és egyből elnézést kért ami történt... ami jól esett, de őszintén szólva én már rég lezártam, és ekkor jöttem rá hogy már nem érdekel miért tette amit tett... már nem emlékeztem, csak a jóra hogy milyen fontos volt egykor nekem.

Pár levélváltás után megtudtam hogy az ő élete sem valami jól alakul de megvan... Szeretném ha rendbejönne neki minden, őszintén... Nem szeretném ha minden pasival úgy járna mint velem... Rájöttem hogy nem egy rossz ember ő, csak még gyerek volt... De az tény hogy a tüskét nehéz kiszedni a szívemből... csak hogy a szívem már nem az övé... nem akarm újrakezdeni vele, mert annak már vége... viszont jó volt tudni mi van vele és úgy beszélgetni mint két rég nem látott barát... nem éreztem magam hülyének, sértettnek, nem is akartam annak tűnni... szerettem volna kicsit lezárni az egészet és részben sikerült.

A másik személy Eszti. Akit máshogyan szerettem nagyon... ő egy igaz barát volt. Ott voltunk egymásnak amikor egyikünk mellé sem állt senki... és rájöttem hogy nagy hiba volt hogy elhanyagoltam egy idő után... nem volt felhőtlen köztünk a barátság, de aztán mindig kibékültünk... Viszont hozzám beköszöntött a szerelem és valahogy mindenkit elhanyagoltam... bár az egyetem is nagy részt vett ki belőlem... de az tény hogy ez nem volt szép tőlem... Most viszont elfelejtettük ezeket és úgy beszéltünk mint két jó barát... Mindketten megváltoztunk úgy érzem, és igenis szeretném ha újra barátok lennénk... Már nem olyan lesz mint régen de újra lehet valami, amit régen félbehagytunk...

Ez a két emlék, felszínre hozta hogy az élet rövid... és kár azzal elpazarolni hogy rossza a kedvünk, hogy nem beszélünk egymással... mivan ha egyikünk már nem lesz... mi van ha én már nem leszek...mert erre azért több esély van...

Nem azt mondom hogy most más lesz minden de igenis vannak barátaim, amellett hogy van egy nagyon szép, aranyos barátnőm, akit mindenkinél jobban szeretek... a szívemben sok hely szabad még és tudom kit hova fogok tenni...

És rájöttem hogy lehet ez a baj, Böbe nem tudja helyre tenni az embereket...

Arra is gondoltam hogy mi lett volna ha én nem lennék... vajon vele lenne? De nem így alakult, és rájöttem hogy lehet így kell lennie... lehet nem vagyok én a tökéletes számára de ha belehalok is, az leszek... Mert ezért élek, érte.

És most is nagyon hiányzik... nincs velem... és bármint megadnék ha érezhetném újra a haja illatát, az ölelését... az hogy átölel ha alszom... mert tudom hogy ezt tenné most...

Úgy érzem a mai napon kicsit újjászülettem... szeretnék visszaemlékezni a múltra, eddig leterítettem egy lepellel, és most szeretném lerántani azt róla... nem akarom beindítani, csak lerántani a leplet, hogy lássam milyen volt... és hogy megtanuljam milyen értékes is a múlt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.