Végre túl vagyunk egy fordulóponton... féltem hogy mi lesz, talán egy korrekt feltételt kaptam és azt hiszem így mindannyiunknak jobb lesz... Másfél napot nem beszéltünk, hogy átgondoljuk az egészet... bár én szenvedtem... neki is hiányoztam, de azt mondta még el lett volna.…

Szép estét! Végre egy eseménydús nap... mondhatni kicsit elterelte a gondolataim... de aztán rájöttem hogy erősen kapcsolódott a dologhoz. Valahogy azt érzem rendet kell tennem magamban... és nem tudom milyen indítatásból de tettem ma pár dolgot ami segített kicsit... és most nem…

Ma eléggé demoralizált voltam... hogy miért... azért mert egy senkinek érzem magam. Úgy érzem megint nevetségessé tettek, és lényegében egyre jobban affelé hajlik ez a dolog hogy előbb utóbb komoly beszélgetés lesz erről... egy nagyon komoly döntéssel. Nem bírom már,…

Igen, én csak egy fiú vagyok, aki szeret egy lányt... egyszerű a képlet...ennyi vagyok, mégis remélem jelent ez valakinek valamit

Elnézést, hogy így kezdtem meg a blogoldalt...Csak ez most tört ki belőlem, egy sör után, hullafáradtan...De nagyon haragszom erre a kedves úriemberre... nagyon... és nem fogom megbocsátani neki ezt az egészet... nem akarok hallani róla... de sajnos még fogok... mert nem hagy…

Nem is az a bajom hogy le kéne írnom hogy érzek, hanem hogy nem tudom mit írjak... Düh, féltékenység, szomorúság... valami ilyesmi kavarog bennem...Fáj minden...Fáj, hogy elmentélFáj, hogy szeretsz és közben még is van valaki más... aki pár szóval minden meg akar változtatni...…