Végre túl vagyunk egy fordulóponton... féltem hogy mi lesz, talán egy korrekt feltételt kaptam és azt hiszem így mindannyiunknak jobb lesz...

Másfél napot nem beszéltünk, hogy átgondoljuk az egészet... bár én szenvedtem... neki is hiányoztam, de azt mondta még el lett volna. Mindegy... a lényeg hogy ultimátumot kaptam... és bevallom, nem esett jól.

Nem tudom már hogy szeret-e, szerelemből... és félek hogy elhagy. Jobban mint bármitől... Nehéz írni is erről. Szóval azt mondta hogy vagy megváltozom és jó lesz minden vagy fejezzük be... Hajlandó vagyok megváltozni, viszont félek hogy kár lesz... mert így is elhagy... most ez lesz a rémálmom. Dejó.

Tomit nem sajnálom... szörnyen haragszom rá, de a lényeg hogy maga alatt vágta a fát. Egy kapcsolatba bekavarni sosem jó... főleg így, hogy szeretjük egymást... El akartad venni az életem, és ez nem esett jól... Szedd össze magad, beszélj másokkal... Már elegem van ebből a két hónapból, ami fájdalmat okoztál... Megsértettél, tönkretettél és nevetségessé tettél. Egyfajta barát voltál de ezzel nálam végeztél... Légy jó, és próbálj békénhagyni minket... mert eléggé önző voltál...

DE... ha mégis téged választ... hát... haragudni fogok. Őszintén. Vagyis nem mert halott leszek... és most ne úgy értsd. De éljetek boldogan, köszönöm hogy elvetted az életem, vigyázz rá...

Most nem megy az írás... egy balfasz vagyok... de szeretnék mindent helyrehozni Böbével és ezt nem adom fel.

Nem adom fel mert lehet nem vagyok egy erős jellem, de ezt nem hagyom kicsúszni a kezeim közül... Szeretlek és érzem hogy te vagy az igazi... akivel lenni akarok örökre.

Ma nagyon sírtam ettől a döntéstől... hogy miért? Nem tudom.
Félek hogy elhagysz, félek hogy hiába teszek meg mindent... Félek hogy mégis őt szereted... félek hogy az életem elveszti értelmét...

Most is olyan szomorú vagyok... és rájöttem hogy megint csak a válaszra fogok várni... lehet örökre, de akkor örökre várok...

De még nincs vége... nem adom fel. Szeretlek. Szeretni foglak. És minden olyan lesz mint régen. Olyannak kell lennie... Menni fog. Csak kérlek... ha elhagysz, hadd menjek veled :(
 

Félek hogy nem tehetem helyre... Kérlek bocsáss meg... kérlek maradj velem :(
Mert minden perc, amit nélküled töltök az olyan mint ha nem élnék...

De ez nem számít... a lényeg hogy te legyél boldog... én majd elleszek valahogy... lehet sosem tudok majd szeretni... de elleszek... vagy meghalok.... bárcsak meghalnék és vége minden fájdalomnak... vagy örökre részeg lenni, hogy ne érezzek fájdalmat...

Örökre szeretni foglak... még ha nem is ebben a világban. Szeretném hogy anyám értelmesen beszéljen velem... de rá sem számíthatok (: nembaj... csak ha egyedül leszek itthon hagyjon békén...

Holnap korán kelek, megyek sakkozni... Csupa idióta, akik okoskodnak, problémáznak... blabla... úgyhogy lehet hamar eljövök.
Remélem holnap kellemes lesz, veled. Kérlek legyél velem holnap is. Szeretlek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.